Aránylag elég nyugodtan aludtuk át az éjjelt. Hatot ütött az óra mikor felébredtem, de mégse éreztem magamat elég pihentnek, mert előző éjjeleink sokkal jobban kimerítettek bennünket, mint hogy azt egy éj helyre tudta volna pótolni. Első lépésem férjem ágyához vezetett, hogylétét tudakoltam.

De mindjárt észrevettem, hogy helyzete rosszabbodott, mert sokkal gyorsabban szedi lélegzetét s hőmérséklete is magasabb, mind tegnap volt. 39,4 tized. Reggelivel kínálom meg, de evés helyett nehézkesen néz rám és elfordítja fejét. Minden szavam de azt kívánja, hogy mellette legyek. Én se tudnám elhagyni fekvőhelyét, mert minden pillanatban akad valami tennivalóm. Háromféle orvosságot kap. Negyedik a priznic. Így tehát a napnak minden órája, sőt minden perce lefoglalja időmet, mert ő mindenre képtelen.

Oh, mily szíves odaadással teszek mindent. Hiszen férjem élete áll kérdésben, ki négy gyermekem édesApja, családunk fenntartója.

Mi lenne velünk, ha meg találna halni? Oh isten ments erre még csak rá is gondolni. Máma hatodik napja hogy nagy beteg. Még három nap eltelik s a kilencedik nap meghozza a gyorsulást, mert férjem túl lesz a veszélyen. Meg lesz mentve az életnek.