21. rész: Július 20.
2020. december 28. írta: banora

21. rész: Július 20.

Egy levelem érkezett hazulról, miben azt írják, hogy Apám egy kicsit könnyebben érzi magát. De tudja isten, nem örvendek neki. Rettenetes aggodalmam támad, egy belső sejtelem szinte sírni késztet. Úgy szeretnék elmenni, vagy valahová elbújni az emberek elől, mert valahogy nem érzem magamat itt biztonságban. Igazán nem tudom megérteni viselkedésem okát, de azt szeretném, ha minden hozzám tartozót magamhoz szoríthatnék, hogy valaki el ne vesszen közülük. A dologra még csak gondolni sem akarok, nem tudom sírjak, vagy nevessek. Mindentől megijedek, de semmire nem találok okot. Éppen dél van. Férjem is hazajön, de ő sem tetszik nekem. Őt is oly különösnek találom, pedig nincs semmi baja. Egészséges és jó étvággyal eszik. De én alig találom helyemet. Furcsa kinézésével alig akarnak szemeim megbarátkozni. Addig nézem, míg őt is figyelmessé teszem.

Meg is kérdezte, hogy mit látok rajta, hogy annyira nézem? Megmagyarázom okát; de látom, hogy nem tetszik neki, mert egész komolyan rám szólt: Már megint képeket látsz? Mindég ijesztgeted magadat valamivel. Az evést is befejezte, s egy pár perc múlva távozott. De én továbbra is csak az ő kinézésén gondolkodtam. Így telik a nap ezerféle fantáziával, míg végre este lesz. Vacsorát nem kell főznöm, mert mindent készen kapunk, de máma kedvem kerekedik, s férjemnek egyik kedvenc ételét készítem el vacsorára. Várom haza, de még nem jön. Meghűl az étel. Vajon miért nem jön? Már zúgolódok tovább, de ő csak tovább késik. Már nem győzöm várni. Megkérem egyik asszonyomat, hogy vigye el férjemnek a vacsorát, amit azonnal meg is tesz.

Rövid idő múlva e szavakkal tér vissza asszonyom: hogy férjem még nem jöhet haza, mert bevárja az Igazgató úr rendeletét, amit neki reggel közvetítenie kell. Oly jó kedve van Lázár úrnak, hogy még soha ilyen jó kedvet nem láttam - beszéli tovább asszonyom - tréfái meg nem szűnnek, mindenki nevet az irodában, mert férjem az Ó-Tátrafüredi idegenforgalmi vállalat alkalmazottja. A kiadott parancsokat ő irányítja tovább. Asszonyom kijelentései némileg reám is jó hatást gyakoroltak.

S mivel férjem még továbbra is távol marad, lakótársnőmmel mi is felmentünk a sétányra térzenét hallgatni. Pedig mindég korán megyünk aludni. Hogy máma mi jut eszünkbe, nem tudom. Igaz ugyan, hogy alig tízpercnyi időt vettünk igénybe, de nevetésünk annál több volt. Úgy éreztük magunkat, mind a gondnélküli gyerekek. S nem győztük saját magunk kifejezéseit kellően kinevetni. Különösen én nem tudtam magamat megfékezni, mire tettem egy megjegyzést. Azt, hogy igen jó kedvem van. Félek, hogy valami nagy baj fog bennünket érni. Kilenc órakor hazamentünk, egyet még jót nevettünk gyerekes viselkedéseinken, azután lefeküdtünk és nyugodtan átaludtuk az éjjelt.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://naplo1883.blog.hu/api/trackback/id/tr3416361422

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása