Máma vasárnap van. Szokatlan jó kedvvel ébredtem fel. Úgy érzem, hogy jobban vagyok. Korán keltem ki ágyamból, és kedvenc virágaimon kezdtem babrálni.

Észre sem veszem, hogy egy idegen nő érkezett a házhoz.

Egymást üdvözölve mindketten visszaemlékeztünk a múlt évi találkozásunkra, s e rövid ismeretség mindkettőnket felbátorított és bővebben kezdtünk társalogni, míg csak fáradtságát nem kezdte panaszolni.

Én lefekvéssel kínáltam meg, amit ő azonnal el is fogadott, mert az éjjeli utazása úgy kimerítette, hogy egy pár perc múlva már mélyen aludt. Én pedig ismét visszatértem virágaimhoz. Hagytam őt aludni.

Ebéd után rábeszéltük egymást egy rövid sétára. Bővebb beszélgetésünk után észre vettem sétatársnőm iránti növekvő rokonszenvemet, s kezdtem magamat jól érezni a társaságában. Az idő gyorsan telt. Csakhamar este lett, s minket korán ágyba csalt, s nyugodtan aludtuk át az első éjjelt.

S nap, nap után több lett egymás iránti bizalmunk. Beszélgetésünk folyamán teljesen szétoszlott előbbeni rossz képzeletem, s úgy töltöttem napjaimat, mint egy gondtalan gyermek, aki ugrándozik jókedvében.