Most vagyok tizenhárom éves. Készülök a konfirmációra. Legjobb barátnőm, Simon Vilma, aki tíz nappal időseb, mind én mindennap értem jön, s együtt megyünk a templomba, mert a tanulások ott történnek, úgy, hogy mire elérkezik a nagy nap, mindenkinek felelni kell a tiszteletes úr kérdéseire, még pedig a templom, zsúfolásig megtelt hallgatósága előtt. Erre a Lelkész úr nagy súlyt fektet, hiszen minden az ő dicsősége.
34-en vagyunk növendékek fiúk és lányok.
A jó lelkészünk Takai János. Nagyon a lelkünkre beszél, hogy jól tanuljunk, illedelmesen viseljük magunkat, mert ezután már mi is a nagyok közé leszünk számítva, s a nagyok csak úgy állnak velünk szóba, ha mi is komolyak leszünk. Mi annyira megörvendtünk annak, hogy jó kedvünkbe megfeledkeztünk az előbbeni figyelmeztetésről, és oly csintalanul viselkedtünk, hogy szegény öreg papunk kénytelen volt az előadást félbe szakítani és minket a faképnél hagyni. Mi ezen nagyon megijedtünk és másnap egész bűnbánólag kértünk tőle bocsánatot, amit egy kis dorgálás után meg is kaptunk, s a legszorgalmasabban tanultunk tovább.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Marosbogát - Románia, Maros megye
Vizek közötti szoros
Marosbogát a Radnót és Marosludas közötti szakaszon szeszélyesen kanyargó Maros jobb partján, a folyótól félszigetként körülzárva, a cintosi, a szentjakabosi és a bogáti dombok lábánál fekszik. Már a bronzkor óta lakott terület. Egy 1295-ös latin nyelvű okiratban említik először Bagach-ként. A név későbbi változatai: Bugath, majd Bogath. Orbán Balázs feltételezése szerint, aki a falu nevét földrajzi fekvésével hozta kapcsolatba, a Bogát név a török bogáz szóból származhat, ami vizek közötti szorost jelent. A középkorban jobbágyfalu volt, még a későbbi hűbériségben is a jobbágyok alkották lakosságának túlnyomó többségét. 1724-ben a falu 67 családjából 61 jobbágy volt; 1820-ban pedig 143 jobbágycsalád dolgozott 21 nemesi birtokon. A 19. századbeli Marosbogát már vegyes lakosságú település. 1880-ban 1177 magyar, 622 román és 138 más nemzetiségű személyt tartottak nyilván. A legutóbbi, 1992-es népszámlálás adatai szerint 1567 lakosából 756 román, 627 magyar, 184 pedig cigány nemzetiségű. Hosszú ideig járásközpont lévén, Marosbogát jelentős szerepet játszott a környező falvak életében. Ma a Ránta nevű kistelepüléssel (295 lakosa van) alkot egy községet.